Végre igazán nyárias, meleg időben túrázhattam a Bükkben, sem hosszú ujjú felsőre sem esőkabátra nem volt szükség. Ezúttal a Görömböly környéki erdőket fedeztem fel a Lombok Alatt Egyesület szervezésében megrendezett IX. Kuruc Portyák teljesítménytúrán.

A közösségi háztól indulva végigsétáltam az utcán amíg el nem értem a sárga négyzet jelzést, innen széles, murvás úton haladtam. Nemsokára egy réten gyalogoltam keresztül, ahol egy régi gémeskút és szebb napokat látott lovaspálya is volt.

Majd egyszer csak az út mellett szabadon legelésző lovak között kaptam magam, akik annyira bele voltak merülve ebbe a tevékenységbe, hogy szinte észre sem vettek engem.

Elágazás közeledett, itt ránéztem a telefonomra, hogy merre tovább, ekkor vettem észre, hogy merőben rossz helyen járok. Rögtön a túra elején eltévedtem, sikerült megtoldani a távot legalább plusz 1 kilométerrel. Visszasétáltam, majd letértem a jó útra, be a sűrű susnyás közé, a sártengerbe. 

Ekkor még nem is gondoltam arra, hogy bizony visszafele is erre kell majd jönni. Leányvár felé igyekeztem, ahol az első ellenőrzőpont volt. Ahogy közeledtem, a környéken fellelhető összes szúnyog üldözőbe vett. Itt várat ma már nem találunk, csupán a 20 m széles, helyenként 3 m mély várárok árulkodik arról, hogy a dombon valaha erődítmény állhatott.

Innen a Hármashatár felé indultam, majd sárga sáv jelzésen értem el a Homokkő-forráshoz, ahol nagyon jól eső, hideg vízzel feltöltöttem a kiürült kulacsom. Az út másik oldalán kellemes erdei pihenő- és tűzrakó hely is van. 

Egy darabon vadregényes erdei ösvényen haladtam, majd rátértem egy szélesebb, könnyen járható bicikliútra, ami Szederbokorhoz vezetett. Ezen a szakaszon sikerült egy pocsolyába belecsúsznom fél lábbal, de bokáig, szerencsére a melegben gyorsan kiszáradt a cipőm. A tisztáson volt a frissítőpont, nápolyival, szőlőcukorral és ásványvízzel.

A pontot elhagyva tudtam, hogy innentől kezdve már vissza, a cél felé haladok. Útközben találkoztam ezzel a lábatlan gyíkkal.

Kékmező érintésével megérkeztem a már ismert ösvényhez. Vagy a pocsolyákat vagy méretes dagonyákat kerülgettem továbbra is, a korábbi cipő áztatás még nem volt elég, ezúttal egy rossz lépéssel sárban merítettem meg, nehogy tisztán menjek haza.

Tikkasztó melegben, ahol nem szúnyogok akartak megenni, ott idegesítő légyfélék zümmögtek a fülem mellett megállás nélkül. Görömböly határában még megcsodáltam a tájat, aztán nekivágtam az utolsó pár száz méternek ami a célig még hátravolt.