Igazi nyári kánikulában indultunk neki a Bükkös Kör 31 km-es távjának, amit hatalmas küzdelem árán sikeresen teljesítettünk. Nekem az első instant túrám volt. Szentendrén a Tourinform Irodától indultuk. Hosszan követtük a Bükkös-patakot. Az árnyékosabb helyeken szó szerint menekültünk a szúnyogok elől, sűrű rajban támadtak, hogy belőlünk lakmározzanak.

A napsütötte szakaszokon pedig nyakig érő csalánoson és igencsak sűrű növényzeten kellett magunkat átverekedni.

Alig vártuk, hogy megérkezzünk az első kódhoz a Szarvashegyre. Előtte még süttettük magunkat a napon egy darabig és megálltunk a Forrás utcában lévő kútnál is. Sikeres kódolvasás után pár perc bokorban kószálás következett, mire megtaláltuk az ösvényt. Jó irányban voltunk Pilisszentlászló felé, kicsivel több, mint 5 km-t kellett megtennünk a következő pontig.

Ahogy beértünk a településre az első kútnál rövidke időre megpihentünk, ismét feltöltöttük a kulacsokat és újrakentük magunkat naptejjel. Megkerestük a második kódot a Kis Rigó Vendéglőnél majd a kék jelzést követve visszatértünk a Bükkös-patak mellé. Ami egyébként nagyon szép völgyben kanyargott, de ha sokáig bámészkodunk, itt is felfaltak volna a szúnyogok. Hol a köveken ugrándozva, hol pedig fahídon keltünk át a vízfolyáson.

Pár fotó erejéig azért kockáztattam, a Kárpát-forrásból szépen csordogált a hűvös víz.

Gyönyörű, zöld ösvényeken haladtunk.

Pár lépést kellett csak tennünk és kiértünk a Sikárosi-rétre ahol derékig érő fűszálak tengere hullámzott a gyenge szélben.

Mi pedig minden alkalommal nagyon örültünk, amikor felélénkült a szél, mert kis enyhülést adott a kánikulában. Bükkipusztánál elkanyarodtunk a piros sávra és abban a tudatban bandukoltunk, hogy a Kő-hegy következik. Csalódottan, a melegtől elgyötörten csaptunk a homlokunkra, hogy bizony előbb még a Bölcső-hegyre kell felmennünk a harmadik kódért.

A Lajos-forráshoz lefelé menet itt-ott bokrokkal erősen benőtt ösvényen haladtunk. Majd hűsítő vizével feltöltöttük a kulacsainkat. Ahogy a tábla írja, bizony ránk is fért a fizikai erőnlétünk megtartása.

A Kő-hegyig még néhány kilométer hátra volt, de legalább már nem kellett meredek emelkedőn felküzdeni magunkat. Újabb sikeres kódolvasás után rátértünk a célhoz vezető széles, kavicsos, poros útra. Búcsúzóul szép panoráma tárult a szemünk elé Szentendre irányába. Tudtuk, hogy oda megyünk le, igaz innen még elég messzinek tűnt.

Napsütötten, izzadtan, nyakig porosan érkeztünk meg a célba. Én begyűjtöttem pár karcolást, szúnyog- és csaláncsípést és lett néhány kiütésem is a túra végére. Fáradtan vettük át a szép érmet, aztán a hazaút előtt röviden megpihentünk a jutalomsörünk társaságában. Minden kellemetlenség és nehézség ellenére megérte megcsinálni, végigküzdeni, ráadásul olyan helyeken kalandoztunk, amerre azelőtt még nem jártam. Ősszel visszatérek ide!