Újabb instant túrát, ezúttal a Rókás kört próbáltuk ki. Nagyon jó választás volt, nekem nagy kedvencem lett ez a túra. Az érem is nagyon szép és már régóta szerettem volna megkaparintani. Csodálatos helyeken jártunk, ahol ezelőtt még sosem és remek élményeket gyűjtöttünk.

Budakalászon a könnyen megközelíthető Kálvária parkot választottuk indulásunk helyszínéül, ahol egy középkori templom romja található. Már reggel 8 órakor kellemes meleg volt.

Innen nyílegyenesen a Kopasz-domb felé indultunk. A kilátás itt is fantasztikus volt.

Kertek alatt, hétvégi házak és telkek között haladtunk. Szerencsére szabadon eresztett kutyákkal nem találkoztunk sehol. Majd rétek és kaszálók következtek. Végig erre-arra remek panorámával. Vártuk már, hogy végre beérjünk az erdőbe.

Sicambria romjaihoz igyekeztünk, a harmadik ellenőrzőpontra. Jelölt turistaút nem vezet ide, pedig nekem kifejezetten tetszett ez a vadregényes, fenyőfákkal és mohás kövekkel tarkított táj.

Párszor belezavarodtunk a sok jelöletlen ösvénybe, végül egyenesen a bokrokon átcsörtetve rátaláltunk a jó útra, ami az Ezüst-Kevélyre vezetett fel. Ismét szép a kilátás, ezúttal a Hármashatár-hegy felé.

A Majdán-nyeregig nem történt semmi érdekes, könnyen járható szép ösvényeken haladtunk, egyedül a pont előtt kellett figyelni mert a piros és a kék sáv párhuzamosan fut. Nekünk sikerült a kékre kilyukadni, ami elkerüli a pontot, de még időben észrevettük és gyorsan visszatértünk a piros sáv jelzésre.

Gyalogoltunk tovább a felhagyott murvabánya és az illatos méhlegelő irányába, azt elérve pedig széles bringaútra kanyarodtunk Pilisborosjenő felé. A levendulamező érintésével besétáltunk a településre, hogy feltöltsük hideg vízzel a kulacsainkat.

A Köves-bérc következett, ahol jó pár fotó erejéig elidőztünk. Érdemes végigjárni a sok jelöletlen ösvényt, ami a hegyen kanyarog, mert nagyon különleges és lenyűgöző az itteni sziklás, mohaszőnyeggel borított táj.

Nem mellesleg nagyon szép a kilátás innen a Kevélyek vonulatára.

 Lefelé ereszkedve közelebbről is megnéztük a Hármashatár-hegy vonalait, és a Templom-földek felé haladtunk, szám szerint a hetedik pont következett. Egy újonnan épített műútra értünk, pár ott dolgozó ember jelezte is szándékát, hogy velünk tartana. Ürömhegy következett. Itt az aszfaltos, árnyék nélküli részeken igencsak melegünk volt, örültünk, amikor egy újabb kút akadt az utunkba. Sok határkő mellett elhaladva, könnyen járható és szép ösvényeken közelítettünk a Rókahegy felé.

Ott először ez a látvány fogadott, ami annyira lenyűgözött, hogy nem is törődtem tovább azzal, hogy tűz a nap és csepp árnyék sincs.

Aztán a lentebbi kilátórészen is megcsodáltuk a tájat.

A legszebb panoráma viszont a hegy tetején várt ránk. Itt volt a kilencedik ellenőrzőpontunk.

A cél előtt már csak az Ezüsthegyet kellett érintenünk. Visszatértünk a lakott területre, a telkek közé. Tikkasztó meleg volt, főleg a napsütötte részeken. Az utolsó hátra lévő két kilométeren már nagyon vártam, hogy végre megpillantsam az ismerős romokat, ahonnan elindultunk reggel. A díjazásért nem kellett külön elmenni a városházára, mire a célba értünk a szervező már várt ránk az érmekkel együtt. Nagyszerű és felejthetetlen kaland volt a Rókás kör!